Post-processing

Igazándiból ez a cikk csak érdekességképpen készült. Szinte minden amatőr-film küzd a legalapvetőbb problémákkal. Itt nem a technikai, hanem a szakmai, elméleti dolgokra gondolok. (sztori, jellemábrázolás, akciójelenetek kivitelezése, dramaturgiai időzítések stb.) Ezért nem is gondolom azt, hogy ezzel a cikkel bárkit is arra tudok sarkallni, hogy filmjét színezze, vagy „celloidosítsa”. Persze ha valaki úgy dönt, hogy a továbbiakban alkalmaz post-processinget a filmjén...:)

A "post-processing" szó szerinti fordításban, "utólagos feldolgozást" jelent. Mi is ez? Mi köze ennek a filmekhez? Valójában ez a kifejezés, annak a kifinomult folyamatnak az összefoglaló neve, ami a "képileg készre" gyártott filmre vár. Mi a manót, lehet csinálni még, egy megvágott, effektezett filmen? Valójában az amatőr filmezés terén, csak ritka esetben végeznek post-processing-et az elkészült filmeken. Ezek is főként a deinterlace-re és a méretezésre korlátozódtak. A profi filmeknél azonban más területeket érint ez a kifejezés és ezeknél jóval nagyobb lehetőséget rejt magában. Vagyis érdemes a késznek ítélt filmünket alávetni egy utólagos képi manipulációnak. Ide tartozik például a színezés, sötétítés, videó-kamerás felvételeken az előbb említett deinterlace, amitől a TV-n mozifilmes lesz a mozgás. Miért kellene időt tölteni ezzel? Ha valaki igényes, hangulatos filmet szeretne készíteni, vagy ráérez a színek, harmóniájának hangulat-befolyásoló hatásaira, az biztosan kedvet kap erre a munkafázisra. Továbbá nem elhanyagolható tény, hogy az egységesre színezett, effektezett film, sokkal igényesebb, profibb hatást kelt. A film jellege adja meg, hogy milyen színtónust választunk. Lehet zöld, mint a Mátrix, vagy az Alien. Lehet sárgás-barnás, mint a régi western filmek. Ezek nagymértékben hozzájárulnak a film hangulatához.
Gondoljunk a Vidoq című filmre. Egyedülálló hatása volt az itt-ott kirívó, valótlanul erős színeknek és az eltúlzott kontrasztnak. Terminátor 2, Sarah Conor kiszabadítása az intézetből. Az egész jelenetben szinte csak kék színek voltak a képen. Ezzel is fokozva a feszültséget. Trafic: ahol minden helyszínnek más-más volt a színvilága. Pitch Black, (22 évente sötétség): 3 nap, háromféle színvilág.

Ezek a példák persze túlmutatnak az amatőr-filmek elvárásain, de nézzük, milyen hasznos dolgokat tudunk átvenni a profiktól?

Amatőr-filmes körökben többnyire mellőzik az esti, éjszakai felvételeket, érthető okokból: zajos, torzított színekben "gazdag" felvételt kapunk. Azonban egy nappali képből, könnyűszerrel készülhet éjszakai felvétel.

Bármennyire is igyekszünk, nem biztos, hogy egyforma fényviszonyokat tudunk elérni két beállítás között. Az egyik snitt sötétebb, a másik világosabb stb. Ez persze nem minden esetben a mi ügyetlenségünkből fakad, hanem abból, hogy kénytelen az ember mellőzni a megfelelő technikai hátteret és szakember-gárdát. Ha ez a különbség nagyon feltűnő, akkor jöhet a post-processing.

Ez az eljárás azonban nem csak a színeket érintheti. Egyedülálló hatásokat lehet elérni például a Photoshop már-már drasztikus effektjeivel.
Ha egy film karcos, zajos, nem biztos, hogy nézhetetlen, vagy élvezhetetlen. Klasszikus, antik hatást érhetünk el, ha teszünk egy kis „mozi-zajt” a képre.

Végül pedig egy kis galéria-szerűség. Ezek persze eltúlzott példák, de jól látható, hogy mennyire más hatást kölcsönöznek az utólag megbuhert képi jellemzők.

- Vector -