|
|
Okostojáskodás  |
| Home Made Steadycam |
készült: 2003.06.28 |
Az elmélet
|
Amikor kezünkbe veszünk egy kamerát, könnyen meglepődhetünk rajta, hogy milyen könnyű. Régen a VHS fénykorában 3-4 kilós kamerákkal rohangáltak a lakodalmakban, melyeken még válltámasz is volt. Mára ezek eltüntek. (Manapság már az a lényeg, hogy retikülből is filmezhessünk.) A képstabilizátor szempontjából a könnyű kamera előny. (micsoda szerencse, különben a steadycam készítését egy időgép összeállításával kellene kezdenünk!)
Szóval íme egy kép, amely egy diagram és a kezünkben tartott kamera elmozdulását szemlélteti futás, sétálás közben Y-tengely mentén. (függőleges irányban) A kis tüskéknél a kezünk hirtelen fölfelé, vagy lefelé mozdul el. Jó lenne lesimítani, vagy tompítani ezeket a kiugró csúcsokat, mint ahogy a kompresszor teszi a hangokkal.
Ezért a stabilizálásra kitalálták a nehezéket, amely mint a "keljfeljancsi"-ban állandóan lefelé húzza a szerkezetet. Ezt a súlyt egy rúd aljára telepítjük, amelynek a tetején a kamera foglal helyet. Mivel a szerkezet legmélyebb pontján van a súly, ezért az igyekszik függőleges irányban maradni. Az már biztos, hogy ha a rudat a kamera alatt kézbevesszük, az nem fog oldalra dőlöngélni.
Ez nagyon szép, de miköze ennek a tüskékhez?
Hát a tehetetlenség. Egy nagy súlyt bizony nehéz kimozdítani a nyugalmi állapotából. Ha pedig kimozdítottuk, akkor meg nehéz megállítani. (ez a jelenség azoknak nagyon idegesítő, akiknek pont az nem jó, ami éppen van.)
Ezért íme a következő kép, ami szintén egy diagram és a "tőkesúllyal" megterhelt kamera mozgását mutatja Y-tengely mentén. Láthatjuk, hogy szép szinuszos lett a mozgás, eltűntek a kis tüskék. Ennél a mozgásnál a kép "úszik" a levegőben, mintha egy légpárnás járműről készültek volna a felvételek. Hát ennyi? Kész is? Lehet fűrészelni a seprőnyelet? Még nem. Ennél az egyszerű megoldásnál a probléma nagyrészét megoldottuk: Y-irányban stabilak vagyunk, megoldottuk a "dőlöngélést", kameránk szépen "úszik" a levegőben. Mi van az elforgatással?
Hát igen. 
Ha megpróbáljuk a függőleges tengely mentén elforgatni a szerkezetet, bizony minden ellenállás nélkül elfordul. (kép) Ez azért baj, mert járás közben a kezünkben tartott rúd bizony végez bizonyos elfordulást. Nagyon picit, de ez elég ahhoz, hogy az ember kitépje a haját, mikor visszanézi a felvételt. Mit tegyünk? Jó lenne a forgatást is "megnehezíteni". Erre íme a következő képen láthatunk egy példát. A két oldalra kinyúló karra (keresztrúd) erősített súlyok (keresztsúly), nagyon tehetetlenek. (nehezek)
Ha megpróbáljuk csuklóból hirtelen oda-vissza elfordítani az így kiegészített szerkezetet, bizony el kell mennünk a gyógyszertárba izomlazító kenőcsért, mert alaposan megerőltethetjük a kezünket. A stabilizátor függőleges tengely mentén, ellenáll a hirtelen "csavaró" erőhatásoknak. Ezzel meg is oldottuk az utolsó problémát is. Vagyis ezzel a szerkezettel szaladhatunk a szereplőnk után, a kép finoman, "úszva" fogja követni őt. Nem fog berezegni a kép minden lépéskor, továbbá jobbra-balra sem fog elcsavarodni a kezünkben.
Tekergetés, fordítgatás, döntögetés...
Az előző szerkezet tökéletesen alkalmas a kamera síkban, vonalban való mozgatására. Sajnos nem alkalmas arra, hogy egy templom kupoláját belülről filmezzük séta közben. (ki akar ilyet filmezni?) Ehhez tudnia kellene felfelé nézni. Pedig ő ilyet már nem tud azért, mert lehetetlenné tettük a felfelé fordítást és az előredöntést a tőkesullyal.
Ha mindenáron szeretnénk kameránkkal fel illetve le is nézni, - miközben loholunk szereplőnk után - akkor egy ilyen szerkezetet kell varázsolnunk. 
Ez nem ördöngős feladat, egy rossz falilámpán, olvasólámpán minden darabja megtalálható. A tengely mentén tudjuk dönteni a kamerát. Ezzel fel illetve le is tudunk nézni. Mivel a fogás már nem helyezhető a merev rúdra, egy a szerkezetből kiálló fogót hoztunk létre. Ez baj! Eddig a függőleges tengely mentén tartottuk a szerkezetet, így kezünk a súly-középpont vonalában volt. 
Ettől volt eddig stabil és "tehetetlen" a rendszer. Most ez felborult. A döntést most minden ellenállás nélkül elvégezhetjük, ami azért baj, mert ezt a kéz remegése is előidézheti. Ugyanígy a függőleges tengely mentén az elforgatást is. Ezért hogy a "könnyű" elforgatást, valamint a "könnyű" döntést kiküszöböljük, ki kell egészítenünk a szerkezetet. Az előző verzióban keresztbe erősítettünk egy rudat, melyet kisúlyoztunk. Ezt a rudat most egybeépítjük a fogóval, a súlyt pedig a végére helyezzük. Ezzel ugyan máshogyan néz ki a szerkezet, de funkcióikat tekintve, az elkotóelemei nem változtak, csak átrendeztük őket. Így most már az apró, "mikrorezgésekre" érzéketlen a stabilizátorunk. 
Ahhoz, hogy elfordítsuk, vagy előredöntsük, határozott, célirányos erőt kell kifejtenünk. Nem kell nagy erő hozzá, mert a rendszer egyensúlyban van. Hát ennyi lenne.
Végül pedig következzen két kis filmecske. Az első egy hirtelen összeszerelt, tákolmányról szól, ami szándékosan, szedett-vedett otthon fellelhető anyagokból készült. Ennek az összeállítása látható. A második filmecske pedig néhány olyan snittet tartalmaz, amikor ezzel a szerkezettel szaladunk, lépcsőzünk, szédelgünk a bozótosban. A kép nem remeg, csak úszik. Minimális nemkívánt belengései a gyorsan összebarkácsolásából adódnak. Nameg attól, hogy véletlenül sem ügyeltünk arra, hogy finoman, egyenesen tartsuk. Tehát az itt látható rezgések a maximum, amit ki lehet hozni a szerkezetből. :) Természetesen a steadycam nem alkalmas az állvány helyettesítésére! Vészhelyzetet persze már nyugodtan forgathatnánk vele. :) Rázkódó autóból kilógadhatjuk mitsem sejtő operatőr barátunkat, a kép nem fog remegni a kezében, még egy átmulatott éjszaka után sem.
|
| 2. oldal |
|
Okostojáskodás
http://www.systron.film.hu - Systron Digital Pictures - since 1988 - Salgótarján 2026
Az oldalon felbukkanó minden bizgentyű, hogyishívják és mütyűrke a miénk, de ha fel szeretnéd használni, akkor nyugodtan tedd meg, de lécci jelöld meg a forrást jól látható módon, egy linkkel megspékelve.
|
|
|