A Systron Digital Pictures története. (1988-2003)

       1988-ban alakult a csapat, ekkor kapott a Vector szülinapjára egy Super8-as filmfelvevőt. Ezen a kamerán kívül semmilyen eszköz sem állt rendelkezésre egy film előállításához. A vágást celluxxal és ollóval követtük el. A felvétel és a vágás között olykor hetek teltek el, ennyi idő kellett akkoriban az Ofotértnek, hogy előhívja a felvételeket. :) A lejátszás egy berregő vetítőn történt a fürdőszobában, vagy a WC-ben. (Nappal ott volt sötét :)) Az akkori filmek elkészítéséhez nagy lelkesedéssel, de erősen hiányos tudással és nagyfokú felkészületlenséggel vágtunk neki. Mindez azonban egyáltalán nem csökkentette a filmezés iránti elszánt lelkesedésünket. Sajnos a visszanézések során szinte minden alkalommal elakadtak a filmek az illesztéseknél, ez rendszerint a film elszakadásához, kiégéséhez vezetett. Ezért mára már csak töredéke maradt meg az akkor készült "produkciók"-nak. Ez nem feltétlenül tragédia, ha figyelembe vesszük a hajmeresztően magas hozzá nem-értési indexet. :)
       1994-ben sikerült megkaparintanunk egy csöves videókamerát. Hát igen, nagy előnyei voltak ennek a technikának. Nagy öröm volt azonnal visszanézni a felvételeket. Sajnos a vágás technikai minősége nem túl sokat tudott javulni: 2 VHS magnón metéltük az anyagot. Ha valaki már próbálkozott két jelenetet ilyen módszerrel összeilleszteni az tudja, hogy a kötél idegek és a strapabíró testrész-védő felszerelés elengedhetetlen! Ebben az időben született első "nagyobb" (~8 perces) filmünk a "Ruhatár réme". :) Ez a film jól elvette a kedvünket a filmezéstől. Olyan pocsék, hogy az égbekiálltó. Ezért elhatároztuk, hogy könnyítünk a feladaton és nem készítünk teljesen önálló filmeket, hanem leutánozzuk a "nagyokat". Legalább addig, amíg nem sajátítjuk el az alapokat. Ezért egy tetszőleges filmből kiválasztottunk egy jelenetet és a hangjára elkészítettük a mi "verziónkat". (Így legalább nem kellett szépen beszélni. :)) Ezzel párhuzamosan azért készültek pár perces önálló jelenetecskék is, amikből sokat tanultunk. (vágás, beállítások stb.)
       1998.  Ekkorra sikerült beszerezni az első számítógépet és hozzá egy akkoriban nagyon jónak számító vágókártyát. (MovieMachine II.) Ezzel szinte minden technikai problémánk megoldódott. Sikerült vágni, feliratozni, még digitális "trükk"-öket is megengedhettünk magunknak. Innentől kezdve nem voltak határok, csak képminőségben. Ezért pár évvel később áttértünk a DV rendszerre. Ezzel a technikával már megrendeléseket is módunkban állt teljesíteni, melyek száma - az idő múlásával - egyre gyarapodott. Jelenleg egy olyan eljáráson dolgozunk - egy film elkészítésével - amellyel sikerülhet elkerülni a csillagászati költségvetéseket.