Ebben az időszakban Super8-as kamerával, olcsó, szemcsés celloidra készültek filmjeink. A vágáshoz kisollót és egy tekercs celluxot használtunk.
    "Lego filmek", gyurmába rajzolt "animációk", damilon repkedő űrhajók: ezek voltak az első filmek. Később megkezdődött a több vágásból és beállításból álló összetettebb "produkciók" készítése. Az idők folyamán nagyrészük elveszett, megsemmisült. Ezen a technikán keresztül alaposan meg lehetett ismerkedni a világítás rejtelmeivel! 1000W-nál kezdődtek az aránylag jól látható képek. Nem volt ritka a 2500-3000W-os lámpa-arzenál, főleg nagyobb helységekben. Később a 3D-s modellező szoftverek használatánál óriási előnyt jelentett, hogy ebben az időben megtanultuk, hogy hogyan kell egy helységet bevilágítani, nem is beszélve a szereplőkről, a hangulatról és a többiekről! :)
    Az Első 13 év című duplaCD-n található a megmaradt filmecskékből egy montázs-anyag. Elég vegyes-vágott szegényke. Gyurma, Lego, bábfilmvalami, űrhajók és egy-két hajmeresztő bunyó neoncsővel, karnyi vastag husángokkal és az elmaradhatatlan hegyről leugró Vector, egy kötéllel a lábán. ( Ami kiszakadhat, az ki is szakad! 14 évesen nem tudhatta még ő! :))

   A "csöves" videókamera korszaka. A helyi főiskola stúdiósának nagylelkűségét kihasználva, kölcsön kapott kamerával készülhettek filmjeink. Vágáshoz 2 VHS magnót használtunk, mindenféle speciális vezérlő-eszköz nélkül. Ritmusérzéket is fejlesztett a "PLAY" ... számolunk ... "REC" gombok ütemes nyomkodása. Kifogyhatatlan lelkesedéssel próbáltuk újra és újra, amíg "jó nem lett".
    Itt már "szinkronizáltunk" is. A zene - előre összevágva - magnókazettáról ment egy Akai deck-ről. A hangeffektek és a szöveg egy AMIGA500-asról, Protrackerben. Ez egy zeneszerkesztő program, amelybe bírka türelemmel pötyögtük be a megfelelő helyre a megszólaltatni kívánt hangmintákat. ( Nehézséget jelentett, hogy egyszerre 4 hang szólhatott! ) Dubbing nem volt. Ezért a vágott anyagot átmásoltuk mégegyszer, miközben egy házi keverőn keresztül az AMIGA és a deck hangját "egybe" kevertük és a felvevő VHS magnóba juttatuk. Ehhez nem ártott szinte képkocka pontosan lenyomni azt a közel féltucat gombot, amivel elindult ez a procedúra. Azután már csak lélegzet-visszafolytva pislogtunk a TV-re, hogy minden rendben van-e. Általában nem sikerült elsőre. :) Minél hosszabb filmeket csináltunk, annál jobban kikészültünk a végére: hiszen nem volt ám szinkron-jel, ütemező, meg ilyesfajta hókusz-pókusz! ...hmm. Egyszer elkeseredésemben beraktam a VHS kazit a hűtőbe, hogy hátha összehúzódik a szalag és akkor kevésbé fog csúszni a hang. :))) Ugye nagyon vicces! Akkor nem volt az! :))))

    Eljött a megváltás! :) Beszereztük első videókameránkat. - OTP részlet! :) Panasonic RX-1 VHSC! (1CCD) Jajj azt a napot sosem felejtem el! Éjjel 2-ig nézegettem, forgatgattam, tekergettem. Lapozgattam a könyvecskéjét. ( Jó illata volt! ) Pár évre rá meglett az első vágógép, hozzá egy kalandos úton beszerzett digitalizáló kártya. ( 320x240, 15fps! ) Elkezdődött a digitális korszak! :)
    Első filmjeink sima "felveszem és összevágom" movie-k voltak. Élveztük nagyon a kényelmes utómunkát! ( berregett a gép, szállt a forgács! :)) Pár próbálkozás után azonban ez már uncsi volt. - hisz sok év alatt azért ragadt ránk is valami a poron kívül. :) Ezért megkezdődött a felvett képek digitális "macerálása". Jöttek az űrhajók, lézerkardok, fejszével feldarabolt, rángatózó emberek, szereplők sokszorsítása egy képben és a többi borzalom. :) Gyermek-lelkek több éves vágyai, végre beteljesülhettek. Több mint 20 évesen, 6 éves kisfiúként kiabáltunk: "-Oly de jó! Aszta! Mintha tényleg....!". És tényleg. Rengeteg trükköt kipróbáltunk, megcsináltunk, persze csak azokat, amiket otthoni körülmények között meg lehetett valósítani.
    Lassan elkezdtük a külön-külön kipróbált trükköcskéket, fortélyokat beépíteni a filmekbe. Idővel sikerült - majdnem :) - a trükköket az eszközök "szintjére" süllyeszteni és végre már nem azért csináltunk filmet, mert volt egy jó trükk-ötletünk, hanem azért készültek a trükkök, mert a filmek itt-ott megkívánták.

      Ahogy változtak az idők - pár év alatt! :) - változtak az árak és a technikák is. Az eszközök szinte ugyanazok, az eljárások is változatlanok, csak a gyerek neve manapság DV és nem VHS. (árnyalatbeli különbség!:)) Persze ez már bejárást enged a "megrendelői" körökbe és ezáltal a befektetett munka lassan megtérülni látszik. Láthatóak ezekre példák az "Ezeket is mi követtük el" című menüpont alatt. A lassan csordogáló megrendelések mellett azért nem felejtettük el, hogy eredetileg mi filmeket szeretnénk csinálni. :) Így folytatódott a kísérletezés. Készültek az első forgatókönyvek, az első szereplő-felkutatások. Rengeteg új dolog problémát okozott: emberek koordinálása, szervezés, több forgatási napból álló "bonyolult" produkciók átlátása. Persze azért ezek nem voltak akkora problémák, mint pár éve a vágás, vagy a beállítások megtanulása. Szerencsére ebben az időszakban dolgoztam egy szinkronstúdióban, ahol a filmek hangosításának eljárását, továbbá az "erre figyeljünk oda!" részeket jól el leshettem. ...furcsa a sors. Sosem érdekelt a szinkron, vagy a hang. Mindíg másodlagosnak éreztem. Magamtól nem álltam volna neki megtanulni ilyesmit. Erre úgy hozta az élet, hogy "mellékesen" ezt is sikerült gyakorlatban kitanulni.
  Hát akkor következzenek az első Systron produkciók. :)