A digitális eszközök, alkalmazási területeik, fajtáik.

A digitális eszközök feladata, szinte teljes egésszében megegyezik a korábban használt analóg eszközökével. Két lényeges különbség a digitális és az analóg eszközök között: Az információ feldolgozása és ezzel összefüggésben a minőség és annak tartóssága. A legelső fázis a felvétel. Itt már rögtön digitális technikával találkozunk, mielőtt a szalagra kerülne a képanyag. A lencsén keresztül jutó fényt 3CCD-vel (RGB) digitális jellé alakítják. Az átalakított képeken a kamerába épített számítógép, egy sor változtatást hajt végre. Autómata kontrasz-fényerő arányok, színkorrekció, esetleges rázkódásmentesítés. Ezekhez a javításokhoz kis programocskák dolgozzák fel a képeket. A korrektúrázott anyag ezután kerül rögzítésre. A rögzítést lehet mágnesszalagra végezni (VHS, DV, Beta), vagy egy arra a célra kiépített digitális tárolóeszközben letárolni. (wincseszter, memórimodulok)

A rögzítés után kerül sor az utómunkára, mely rendszerint vágásból, trükkök létrhozásából (ide tartozik a feliratozás is), hangosításból áll. Erre a célra úgynevezett utómunka-rendszereket építenek ki. Ezek között két nagy különbség van. Ezt a különbséget pedig a végtermék - vagyis a film - későbbi felhasználása határozza meg. Nem mindegy ugyanis, hogy mozifilmről, vagy TV filmről beszélünk. A kettő között a képfelbontás a leglényegesebb különbség. Mig a klasszikus televízióadásnak megfelelő a 720*576-os (vagy 768*576) felbontás, addig a mozivásznon ettől lényegesen nagyobbnak kell lennie a kép méretének. A mozgókép "mozifilm" méretben való tárolásához, feldolgozásához írdatlan méretű háttértárolók szükségesek. Ekkora felbontásban a digitális trükkök létrehozásához is nagyteljesítményű számítógépre van szükség. Ilyen berendezéseket használnak Hollywoodban, de Magyarországon is találunk elvétve. Ezeknek az eszközöknek az ára forintban kifejezve gyakran a több tízmilliós nagyságrendet is elérik. A televíziós anyagok feldolgozása már "barátságosabb" parméterekkel rendelkező utómunka-rendszereken zajlik.

A digitális trükkök létrehozásához gyakran többféle programot használnak. Előfordul nagy cégeknél, hogy kifejezetten egy célfeladatra írnak szoftvert. (ILM, Pixar) Ezeknek a stúdióknak saját programfejlesztő csapataik vannak. A célszerűség elvét követve a felhasznált szoftverekre jellemző a moduláris felépítés, amelyeknek nagy előnye, hogy az új fejlesztésű programokat modulszerűen fel lehet használni a korábbi, megszokott környezetben. (PL.: Lightwave - "Plug-In"-ek) Napjainkra jellemző, hogy a professzionális körökben használt szoftverek nagyrésze elérhető bárki számára. (Nem kifejezetten az árát tekintve.) Ezáltal sok kissebb stúdió, amatőr filmesek, nagy előszeretettel használják ezeket a szoftvereket saját produkcióikban. Ez természetesen óriási előnyt jelent a fejlesztésben, valamint az új módszerek kikisérletezésében. Számos plug-in-t (modult) amatőr fejlesztők programoznak, melyet később a gyártó megvásárol és a következő verziószámú változatba beépítve árusítja. Ezáltal hihetetlen sebességgel képes fejlődni a vizuális "ipar" ezen területe.

- Vector -