A Systron Digital Pictures története. (1988-2005)

      1988-ban alakult a csapat, ekkor kapott a Vector szülinapjára egy Super8-as filmfelvevőt. Ezen a kamerán kívül semmilyen eszköz sem állt rendelkezésre egy film előállításához. A vágást celluxxal és ollóval követtük el. A felvétel és a vágás között olykor hetek teltek el, ennyi idő kellett akkoriban az Ofotértnek, hogy előhívja a felvételeket. :) A lejátszás egy berregő vetítőn történt a fürdőszobában, vagy a WC-ben. (Nappal ott volt sötét :)) Az akkori filmek elkészítéséhez nagy lelkesedéssel, de erősen hiányos tudással és nagyfokú felkészületlenséggel vágtunk neki. Mindez azonban egyáltalán nem csökkentette a filmezés iránti elszánt lelkesedésünket. Sajnos a visszanézések során szinte minden alkalommal elakadtak a filmek az illesztéseknél, ez rendszerint a film elszakadásához, kiégéséhez vezetett. Ezért mára már csak töredéke maradt meg az akkor készült "produkciók"-nak. Ez nem feltétlenül tragédia, ha figyelembe vesszük a hajmeresztően magas hozzá nem-értési indexet. :)
      1994-ben sikerült megkaparintanunk egy csöves videókamerát. Hát igen, nagy előnyei voltak ennek a technikának. Nagy öröm volt azonnal visszanézni a felvételeket. Sajnos a vágás technikai minősége nem túl sokat tudott javulni: 2 VHS magnón metéltük az anyagot. Ha valaki már próbálkozott két jelenetet ilyen módszerrel összeilleszteni az tudja, hogy a kötél idegek és a strapabíró testrész-védő felszerelés elengedhetetlen! Ebben az időben született első "nagyobb" (~8 perces) filmünk a "Ruhatár réme". :) Ez a film jól elvette a kedvünket a filmezéstől. Olyan pocsék, hogy az égbekiálltó. Ezért elhatároztuk, hogy könnyítünk a feladaton és nem készítünk teljesen önálló filmeket, hanem leutánozzuk a "nagyokat". Legalább addig, amíg nem sajátítjuk el az alapokat. Ezért egy tetszőleges filmből kiválasztottunk egy jelenetet és a hangjára elkészítettük a mi "verziónkat". (Így legalább nem kellett szépen beszélni. :)) Ezzel párhuzamosan azért készültek pár perces önálló jelenetecskék is, amikből sokat tanultunk. (vágás, beállítások stb.)
      1998.  Ekkorra sikerült beszerezni az első számítógépet és hozzá egy akkoriban nagyon jónak számító vágókártyát. (MovieMachine II.) Ezzel szinte minden technikai problémánk megoldódott. Sikerült vágni, feliratozni, még digitális "trükk"-öket is megengedhettünk magunknak. Innentől kezdve nem voltak határok, csak képminőségben. Ezért pár évvel később - amikor már szolídabb árai voltak - áttértünk a DV rendszerre. Ezzel a technikával már megrendeléseket is módunkban állt teljesíteni, melyek száma - az idő múlásával - egyre gyarapodott.
      2002.  Mérfölkőnek számított ez az év. Felhagytunk a pár perces próbafilmek készítésével, összetettebb "produkciókra" próbáltunk koncentrálni. Összeszedettebb, komplexebb, előre megtervezett filmeket akartunk csinálni. Készültek az első forgatókönyvek. A főhadiszállás a fővárosból visszaköltözött Salgótarjánba, ahol a nyugalom és a csend igazán remek körülményeket biztosítottak. Sok dologra fény derült: - melyeknek megtanulása egy-egy elkezdett, de soha be nem fejezett filmet vont maga után - színészek szükségessége, a film hitelessége, sztori fontossága, karakterek. A nagy tanulságok. :) Bekövetkeztek az első bluebox kísérletek: rengeteg agyalás, depresszió, kételkedés, halálhangulat... :) Végül elkészült az első "nagyobb" teszt, a "Hoppá!". Úgy tűnt sikerült és ez lesz a megoldás. Megoldás arra, hogy a rendelkezésünkre álló, szinte NULLA költségvetésekből, változatos, tetszőleges helyszíneken, elérhetetlen díszletek között játszódhassanak filmjeink. Ezért a szedett-vedett, gázcsőre akasztott zöld anyagot és a konyhából becibált asztalt - melyek a tesztnél asszisztáltak - lecseréltük reflektor állványokra és igényesen kivitelezett kék háttérre. Kialakult egy állandó és rendszeresen használt bluebox stúdió a nappaliban. Készültek az első bluebox jelenetek, főként külső produkcióknak. Ezek által rengeteg tapasztalatot szereztünk és egyre tökéletesebb, kifinomultabb eljárásokat és eredményeket produkáltunk. Mindezek közben készültek a forgatókönyvek is. Ment az agyalás a leendő első filmünk sztoriján. Aztán végre elkészült az első, persze nem a legjobb, de használható forgatókönyv és belekezdtünk az első filmünkbe.
      2003-ban elkészült a Systron weblapja. Meglepetésünkre sokan fordultak hozzánk segítségért. Ezért elhatároztuk, hogy eddigi hobby tevékenységünket egy kicsit komolyabb formában szeretnénk folytatni. Így 2005 januárjában megalakult a Salgótarjáni Mozgókép Egyesület, amely hivatalos, civil szervezetként tovább kívánja folytatni a Systron Digital Pictures kísérletező- és amatőrfilmeseket segítő munkáját. Ötletek születtek filmes találkozókra, saját szervezésű fesztiválokra, film bemutatókra, rendezvényekre. Mindezek mellett természetesen készülnek az SDP filmek, melyek támogatásáról és bemutatásáról az SME hivatott gondoskodni.