A halivud.hu, egy amatőrfilmeseket tömörítő, virtuális klub, melynek többszáz, lelkes tagja van. 2005-ben felvetődött az ötlet, hogy ideje lenne egy közös filmet készíteni. A project fővezére Estevez lett, aki egyben a klub vezetője is.
      A stáb főként, klubtagokból állt össze, a szereplők, önkéntes alapon, jelentkezés útján kerültek a filmbe bele. :) Mivel volt már némi tapasztalatunk az utómunka és a bluebox terén, úgy határoztunk, hogy mi is beszállunk a projectbe és megpróbálunk valami plusz-féleséget beletenni a filmbe. Nyílván nem hollywood-i színvonalra gondoltunk, hisz az nem lehetséges, csupán valamilyen eredeti, eddig Magyarországon még nem alkalmazott technikára szerettünk volna építeni. Eredetileg karácsonyfa-izzókból és alufóliából eszkábált díszletek között játszódott volna az egész. Hát ezt nem hagyhattuk, végülis 2005-öt írtunk, vagy mi. Lassan Estevez elkészült a forgatókönyvvel, ami első olvasásra finoman szólva is "félkész"-nek tűnt. Részünkről volt is egy próbálkozás a meggyőzésére, miszerint ezt így, ebben a formában nem kellene filmre vinni, de Estevez hajthatatlan volt. Ekkor elhatároztuk, hogy semmibe nem szólunk bele, csakis kizárólag a saját dolgunkkal foglalkozunk. Így is lett.


      A felvételeket egy 3x4 méteres nappaliban követtük el. Mivel nem volt használható storyboard és elképzelés, szinte az egész történetet valós időben, a felvételek alatt kellett képre vinni. Ez már magában a lehetetlen küldetés kategóriájába esik. Szerencsére ebben nagy segítséget jelentett Jorgee Mester jelenléte, aki az első forgatási napon aktívan és abszolút pozitívan beleavatkozott a munkálatokba. Sajnos ezeken felül, apró mozzanatokkal igyekezett némely szereplő felejthetetlenné tenni a forgatás óráit, például még a szöveg elmondása is komoly problémákat okozott. (felolvasás útján sem ment) Szerencsére azért nem ez volt a jellemző és a művész hölgyek-urak, a körüményekhez képest remekül helyt álltak, részemről minden tisztelet megilleti őket. Összességében a forgatás jó móka volt és néhány dühkitörést és ámokfutási kísérletet leszámítva, vidáman, jó hangulatban telt. Legalább a stáb jól szórakozott. :)
      A vágás mindössze egy napba telt, nem is részletezem. A bluebox-os utómunkák további 28 napot emésztettek fel, a helyszínek kiagyalásától, elkészítésétől, a lyukasztáson, renderelésen át, a teljesen összerakott filmig. Ezután következett a hang utómunkája.


A Musicland nevű zenei stúdióban lett elkövetve a szövegek felmondása. Ezeket, nagyrabecsült hangmérnök barátunk, Hidvégi Csaba illesztette - véres verejtéke árán - a film képei alá. 2 nap volt a nemzetközi hangsáv és 1 nap a lekeverés. (nyílván több idő is ráfért volna) Forgatással és mindennel együtt, ez a 23 perces film gyakorlatilag 35-36 munkanap alatt készült el. (itt nincs piszmogás! :))
      Ide elvileg azt terveztem, hogy leírom véleményemet a filmről. Azonban az első Halivud Nap után nagyon sok dolgot másképp látok. Főként azt, hogy nem akarok bántani olyan embereket, akik lelkesedésből, szinte nulla lehetőségekből próbára teszik magukat és filmet igyekeznek összehozni. Szerintem mindenki látja és nem kell részleteznem, hogy mi és mennyire nem jó ebben a filmben. Azt azért nem árt megjegyezni, hogy ilyen egy igazi amatőr film. Ha valaki próbálta már, az tudja, hogy filmezni nem egyszerű feladat. Ez a műfaj magában foglal egy rakás más művészeti ágat, melyek külön-külön is meglehetősen velős és egész embert kívánó szakterületek. Elég, ha csak a zenére, fotózásra, színjátszásra gondolunk. Aztán a rendezésről, világításról, vágásról, dramaturgiáról már ne is beszéljünk. Ha ezek közül bármelyik bénára sikeredik, az lehúzza az egész filmet. Naív ember ki azt hiszi, hogy amit a moziban lát, egyszerű és bármikor odahaza megközelíthető "jelenség". Bár a kedves néző hozzászokott már ahhoz, hogy egy film meg van vágva, normális hangja van, satöbbi.


Csak azt nem tudhatja, hogy ehhez több-tíz-száz óra munkát gyilkoltak bele a kedves készítők. Aztán ettől még nem is lesz jó a film, csak nézhető! :) Hiszen csakúgy, mint a jó zenének, szerintem egy jó filmnek is "lelke van". Ha a lélek sugárzik belőle, ha az alkotó belső világát hordozza és ez átjön, akkor a múvi megható, humoros, izgalmas, félelmetes lehet, de semmi esetre sem lesz közönséges, közömbös, semmit mondó tucat cucc. Sok-sok dolgon elgondolkodtam a Lopott Halál kapcsán, többek között azon is, hogy mit jelent az amatőr film. Amatőr az, aki otthoni cuccokból barkácsol filmszerűnek ható dolgokat, vagy az az amatőr, akiben az igény szikrája sincs meg arra, hogy egy bizonyos színvonalat megközelítsen? Mint tudjuk sokan a technika mögé bújnak: kameratípusok repkednek, milliós pénzekről magyaráznak, miközben verik az asztalt, hogy YUV, 4:2:0, meg DVCPRO, steadycam, kameradaru, fahrtkocsi, meg hasonló, idétlen, hangzatos kifejezéseket használnak. Közben a technika önmagában, röhejesen semmi, egy tehetségtelen, fakezű, lélektelen, üres ember kezében. Mások a super-8-at istenítik, ami a másik véglet: ennél pocsékabb képminőséget már csinálni sem lehetne és mégis rá vannak izgulva, mert kuriózum, divatos dolog. Sajnos "jó" filmet, nagyon kevesen képesek létrehozni. Ritkán látni az embert a "film mögött".


Végül pedig következzen a Lopott Halál oldala, ahol mégtöbb információ, kép, háttéranyag, werkfilm található, nem beszélve a film megkaparintásának lehetőségéről! :) Innen azért nem tölthető le a múvi, mert nem csakis a mi filmünk, mi csak részt vettünk az elkészítésében, amennyire erőnkből tellett. Jó mulatozást! :)