A filmhang és a szinkron VI.

Végső fázis: KEVERÉS...

A keverés az egyik legfontosabb és ezzel együtt a legnehezebb fázisa a szinkronnak. Itt jön a hangszínekkel és a hangerőkkel folytatott elkeseredett harc. Elkészült a nemzetközi hangsávunk, felvettük, kompresszáltuk a beszédhangokat. Már csak meg kell szelidíteni és "helyrerakni" őket, a hangerők és hangszínek beállításaival.

Az egységes hangerő...

Nagyon fontos, hogy szem eltőtt tartsuk azt, hogy a filmben a suttogást ugyanúgy értenünk kell, mint a normál beszédet, plusz az üvöltözés sem csaphat "pirosba". Általában a halk beszéd, vagy suttogás hangereje nagyjából megegyezik a normál beszédével és a hangos ordítozás sem rendelkezik ezektől szélsőségesen magasabb hangerővel! A szinkronnál - vagy akár a zenei felvételeknél sem - nem akkor üvölt valaki, amikor attól beszakad a dobhártyánk. (vagyis a szinkronban a hangos beszéd nem feltétlenül a hangerőt jelenti!) Sajnos, vagy szerencsére meghatározott hangerő tartományban kell gazdálkodnunk a hangok erejével. Tudnunk kell azt, hogy az akusztikai berendezések, melyeken visszahallgatjuk a lekevert felvételeket - legyen az filmhang, vagy zenei anyag - minőségtől függöen megtartják, szűkítik, vagy éppen tágítják ezt a hangerőtartományt. Ezért a hangerők beállításainál vegyük figyelembe, hogy lehet olyan nézönk is, aki majd fekete-fehér 25 éves TV-n nézi filmünket. Tudom ez nevetséges, de ha ez egy dúsgazdag producer lesz, aki egy hétvégén, édesanyja házában kapja készhez filmünket.... legyünk mindenre felkészültek. Egy zenei anyagot is le lehetne keverni a szélsőséges hangerő tartományok kihasználásával, de a cél az, hogy a visszahallgatásnál a legócskább eszköz is a zene legtöbb elemét tudja visszaadni. Hiszen ha erre nem törekednénk, akkor a zenei kiadványokat a gazdag, szuperhangeszköz-tulajdonosok kivételével senkisem venné meg, mert egy hétköznapi rádiós magnóban torzítana, miközben nem hallanánk az apró részleteket stb. Tehát jóelőre jelöljünk ki egy jelszintet, amihez tartjuk magunkat végig a film hangja során. Ettől ha lehet ne térjünk el. Tapasztalat hiányában vegyünk alapul egy nekünk tetsző filmhangot. Digizzünk be 5-10 másodperc halk-, közepes- és hangos akusztikai szituációt és ehhez viszonyítsuk hangerőinket. (Később erre nem lesz szükség, mert gyakorlott, tapasztalt szakemberekké válunk. :)) Miután meghatároztuk a jelszinteket mindhárom helyzetre (halk, közepes - normál beszéd, hangos), a felvett és kompresszált beszédhangokat állítsuk be ehhez mérten. Vigyázat! Nemegyszer előfordulhat, hogy egy hangminta hangereje a többivel azonosra van állítva, mégis hangosabbnak, vagy halkabbnak tűnik! Ez fülsértő, magas női hangoknál gyakori. Ilyenkor a fülünkre hagyatkozzunk, ne a kijelzőt, vagy a potit szugeráljuk. Ez fontos dolog! Ha valamiben nem vagyunk biztosak, "hallgassunk a fülünkre!" :)

Hangszínek és helyszínek...

A háttérzaj effektjei egyértelműen érzékeltetik, hogy hol vagyunk éppen, vagy hogy milyen helyzetben. Ettől függetlenül nem biztos, hogy egy "steril" otthon felvett ásó-koccanás külső jelenetbe rakva, élethű lesz. A beszédet is még macerálni kell attól függően, hogy hol vagyunk.

Külső helyszínen a hangszínekből le kell venni a mélyet és egy kicsit lehalkítani a szöveget. (nagyon picit!)



Belső helyszínen a tér méretétől, berendezettségétől függően kell visszhangot tenni a beszédre és a hangeffektekre. (egy barlangban, vagy egy üres csarnokban nem kell spórolni vele! :)) Egy szobában is van nagyon pici reverb, de óvatosan! - ezt ki kell tapasztalni.

Ha valaki üvegfal, vagy a másik szobából, vagy maszkban beszél, hangjából húzzuk le a magas hangszínt, hogy tompábban "szóljon". :)

Ha narrátorunk van: mivel amatőrfilmről beszélünk, előfordulhat, hogy nem tehetjük meg, hogy profi narrátort alkalmazzunk. Általában ő a film leghangosabban beszélő "szereplője". Hangjára tegyünk egy kis mélyet.

Ezeket a beállításokat nem könnyű eltalálni. Nagy gyakorlat és tapasztalat kell hozzá. Ezért első szinkronunk lehetőleg ne egy 90 perces film legyen, hanem rövid szituációs jelenetek különféle helyszíneken (külső-belső) és más-más környezetben (hangos iroda, csendes könyvtár stb.).
Aztán persze vannak a telefon és egyébb effektek. Egy roppant egyszerű módszer a telefonra és mindenféle segédszoftver nélkül megoldható: a beszédhangot annyira fel kell hangosítani, hogy alapos torzítást szenvedjen. Ezután visszahalkítjuk normál hangerőre. Természetesen továbbra is torzítani fog, de ez így jó. :) Ezután teljesen kivesszük a mély és a magas hangszínt belőle és csak a közepet hagyjuk meg. Ezzel kész is a telefon, vagy walky-talky effekt.
A leggyakoribb hangeffektek létrehozásához számos opciót kínálnak fel a vágó és hangkezelő szoftverek. Ezeket érdemes próbálgatni. Sok olyan effekt van, amit magunknak kell kikisérletezni.

Nade az effektezés csak az egyik fele a keverésnek. A másik fontos feladat a hangerők beállítása. Ügyeljünk rá, hogy a hangerők végig az általunk kijelölt szint körül legyenek a film során. A háttérhangok pedig soha ne nyomják el a beszédet, de túl halkak se legyenek!

- Vector -