A filmhang és a szinkron VII.

A mozihang és a TV...

Arról már korábban beszéltünk, hogy a hangerőt felső és alsó határérték között egy meghatározott szinten kell tartani. Hiszen ha valami túl hangos, akkor az "torzítani fog", a túl halk pedig érthetetlenné válhat, vagy idegesítően figyelni kell rá. Rendben, de akkor a suttogás és egy robbanás között sosem lehet akkora hangerőkülönbség, mint a valóságban. Ezt a két határérték közötti "szűk" tartománynak köszönhetjük. A mozifilmeknél ezeket a határértékeket egy furfangos módszerrel "tágították" ki. Mégpedig úgy, hogy az egész film hangját meglehetősen halkra keverik. A "meglehetősen" azt jelenti, hogy egy átlagos műsoros zenei CD átlaghangerejének kb.: a tizedére. (ez főleg amerikai szokás!) Ettől ugyan halkabb lesz a hang, de az alsó és felső határérték között kihasználható skála "felülete" megnől. (a valóságban nem, de sokkal nagyobb hangerőkülönbség érhető el, torzítás nélkül!) Ezért amikor egy DVD-n nézett amerikai mozifilm - eredeti hanggal - halknak tűnik, felhangosítjuk a TV-t. Nem tudván, hogy ezzel a 20. percben egy autóbaleset hangeffektjei óriási hangzavart okoznak majd a szobában. Ez moziban roppant hatásos. ...otthon is, de nem mindíg ugyanabban az értelemben. :) A televíziós csatornák (TV2, RTL...) műsorszóró rendszerében éppen ezért használnak egy autómata hangerőszabályozót, amely autómatikusan le-, illetve felszabályozza a hangerőt, igyekezve egy adott szinten tartani a film hangerejét. (belekalkulálva, hogy majd a reklám hangosabb legyen! :)) Ezzel elkerülik azt, hogy a Starship Troopers felénél a nézők nagyrésze átkapcsoljon az idegesítően hangos és halk jelenetek közötti különbség miatt. Saját filmünk keverésénél is használhatjuk az amerikai módszert, hogy gigantikus hangerejű robbanáshangokat hozzunk létre, de ne menjünk túlzottan a mozi felé. (majd később! :))

- Vector -