Systron Digital Pictures

Mit vegyek, ha filmezni akarok?
Az amatőrfilmes eszközökről

Kifejezetten kezdőknek szól ez az írás, azok közül is inkább olyan olvasóknak, akik éppen azon töprengenek, hogy milyen eszközöket szerezzenek be leendő első film-szerűségük elkészítéséhez. Ebben a cikkben pár olyan részletre hívnám fel a figyelmet, amit érdemes szem előtt tartani, mielőtt valaki beszerezné a műszaki kütyüket. Nem konkrét eszköz megvásárlására szeretnék buzdítani, hiszen mindenki maga döntse el, melyik a számára legtesthezállóbb kütyü. Csupán pár kritériumot írok le, melyeket szerintem nem árt leendő cuccainkkal szemben elvárni.

Az otthoni filmkészítéshez alapvetően a következő műszaki eszközök szükségesek:

1. kamera
2. állvány
3. számítógép az utómunkához
4. esetleg lámpák a belső felvételekhez
5. kötél idegek (ebben a cikkben nem tárgyaljuk)

1. kamera

A felvevő eszköz megválasztásakor fontos kritérium, hogy a felvett anyagot be tudjuk szedni a számítógépre, majd miután végeztünk az utómunkával, lehetőleg vissza is tudjuk írni a kameránkkal egy master kazettára. Az archiválás nagyon fontos része a filmkészítésnek, ezért jó, ha már rögtön az elején hozzászokunk ahhoz, hogy kész munkáinkról megfelelő minőségű, időtálló másolatot készítünk. Erre az egyik megoldás lehet a DVD-re archiválás. Azonban terjedelmes videóknál már kényelmetlen lehet a film miszlikekbe metélése és külön-külön kiírása több lemezre. Bár az is igaz, hogy egy DVD lemezre több mint 20 percnyi DV formátumú avi-t tudunk felírni (240Mbyte / perc), ami a legtöbb amatőrfilmnél bőségesen elegendő. (Itt jegyzem meg, hogy nagy fájlok kiírására az UDF adatformátumot kell választani, mert 1 gigánál nagyobb fájlokat nem fogunk tudni visszaolvasni!) Személy szerint én egyszerre használom mindkét megoldást, vagyis a kész anyagaimat legtöbbször DVD-re írom ki, minden járulékos project fájllal együtt, plusz a kész filmet kijátszom kazettára is, biztos ami biztos.

Visszatéreve tehát a kamera megválasztására, mindenképpen olyan eszközt vásároljunk, aminek DV ki-, illetve bemenete is van! Sokan nem tartják fontosnak a bemenetet, mondván, hogy ők DVD-re archiválnak. Ellenben előfordulhat olyan "vészhelyzet" is, amikor jól jön ez a lehetőség: például amikor többen dolgozunk egy nyersanyaggal és nem árt, ha van róla másolat.
Hasonló előnyökkel jár, ha rendelkezünk analóg ki- és bemenetekkel. Az analóg kimenettel közvetlenül csatlakozhatunk TV-hez, video monitorhoz. (Philips CM8833) Az analóg bemenet pedig akkor jön jól, amikor VHS-ről, vagy más analóg eszközről szeretnénk anyagot bevinni a számítógépre. (TV műsor beszedése, régi felvételek archiválása)
Az utómunkánál is pótolhatatlan előnyre tehetünk szert, ha megfelelően ellátott kameránk van. Hiszen, például a premierben, Ediusban, stb. való vágást real-time nézhetjük TV-n, a kamerán keresztül, anélkül, hogy bármilyen plusz segédeszközt kellene beszereznünk, vagy bármilyen nem kívánatos szoftver megcsapolná az erőforrásainkat. Így hiteles képet látunk a készülő anyagunkról (valós 25 fps, 720*576, fényerő/kontraszt/színhűséggel), ellentétben a megosztott, két VGA monitoros videókártyás megoldásokkal. Ugyanígy a vágóprogramból közvetlenül írhatunk VHS-re, vagy asztali DVD felvevőre.


Mindkét kamera típus ideális választás lehet be-, illetve kimenetek szempontjából. bal oldalon egy Canon MV550i, jobbra egy Panasonic NV-GS 17 EP

A következő fontos szempont, hogy milyen formátumú adathordozóra érdemes rögzíteni a felvételeket. Nyílván mindenki 35mm-es celloidra szeretné, de sajnos ehhez meg kell várni az esti órákat és az elalvást. Kerüljük a manapság hangzatosnak tűnő DVD-re rögzítő kamerákat! Ezek a termékek azok számára biztosan nagyon jópofák, akik nyári utazásaikat szeretnék rögzíteni és azt várják el, hogy mindenféle hercehurca nélkül, DVD-n legyen az anyag. Szerencsére / sajnos egy amatőrfilmes élete nem ilyen egyszerű és örömteli. Ezért lehetőleg miniDV kazettával operáló kamerákat válasszunk.
Általában az olyan DV kamerák, melyeknek DV / analóg ki- és bemenete is van, 100 ezer forint fölött vannak. A legtöbb digitális kamera 60-90 ezer forint között mozog, de ha megnézzük a technikai részleteket, rögtön látjuk is, hogy másra nem nagyon jók, csak arra, hogy a kamerával visszanézzük a felvételeket. Maximum ráköthetjük őket TV-re, aztán jóéccakát.


Több féle kazetta formátum, melyek árai esetleg befolyásolhatják a leendő kameránk megválasztását.

2. állvány

Na erről túl sok értelmeset nem tudok írni, mert nekem 1988-ban lett egy orosz állványom és mind a mai napig ezt használom. Fogalmam sincs, milyeneket lehet kapni és hogy milyet érdemes venni. Azt tudom, hogy ezekkel az 5-6 ezer forintos HAMA állványokkal nem nagyon lehet, csak epilepsziásan svenkelni. Láttam már 130 ezer forintos állványt is, ami Manfrotto volt és lenyúgözően robosztus. Azzal már igen finom és szép mozgásokat lehet csinálni, nade azért ez meg már nem amatörfilmes kategória. Tapasztalat híján egy szakavatottabb embert kértem fel, hogy írásomat kiegészítse, ezért továbbiakban következzen Jorgee Mester egypercese az állványokról:

Az állvány legtöbbször háttérbe szorul a kezdő amatőrfilmesek között. És sokszor nem is azért, mert az illetőnek nincs, hanem mert "macerás", időpazarló vele dolgozni. Pedig nem az. Mondhatjuk, hogy használata az első lépcsőfok a "profizmus" felé. Egy szép svenk, egy remegés mentes kompozíció, feledtetti a nézővel -még ha az nem is tudatosul benne, hogy mitől-, hogy ez nem lagzi vagy turistavideó. Máris komolyabb megítélést kaphat munkánk és talán a néző sem törli le nyomban a művünket. Tehát akinek van állványa, az használja, akinek még nincs, az gondolja át, hogy amatőrfilmes tevékenysége múló hóbort-e, avagy igenis beruház egy ilyen fontos eszközre.

Szóba jöhetnek az olcsóbb állványok is (Hama, Soligor) 5-20 ezer Forintos ár között, ami egy átlagos kezdőnek nem kevés befektetés, de az imént említett pozitívumok egyértelműen melette szólnak. Ha az amatőrfilmes nagyon elkötelezett és az elvadulás jelei is mutatkoznak rajta, akkor már nevesebb gyártó termékeihez is fordulhat, mint például a Manfrotto. Bár a belépő szintű modellek 50-120 ezer Forintos ár között mozognak, ami első hallásra ijesztő lehet. (Meg kell említeni, hogy ezekből a márkából léteznek 50 ezer Forint alatti típusok is, ám azok semmivel sem nyújtanak többet mint, a korábban említett olcsóbb gyártók termékei. A profi szint legalja 120 ezer Forinttól indul az elképzelhetetlen összegekig.)

Nade mitől jó egy állvány?

Aki sokat dolgozott "olcsó kategoriás" állványokkal, annak előbb-utóbb szembe kellett néznie néhány aprósággal. A vékonyka alumíniumból, műanyagból készült eszközök legjobb esetben sem haladják meg 1-1,5kg-os tömeget, minekfolytán pl. egy erőteljesebb svenknél az egész hóbelebanc elmozdulhat, rosszabb esetben kamerástól felborulhat. Ezt pluszban elősegítheti az olcsó fej szorulása, amit finomhangolni ezeknél a termékeknél nem igazán lehet. Bár "olajcsillapítású marketingmaszlagokkal" hírdetnek egy-egy darabot, ezek működése hagy némi kivetnivalót maga után..

Balra a közismert Hama állványai, jobbra egy - ránézésre is - robosztus Manfrotto példány.

Előzőekből utalni is lehet az ideális állvány paramétereire. Kellő tömegű, masszív, ha fémből készült, akkor rozsdamenetes anyagból, és minden esetben olajcsillapítású fejjel kombinált szerkezetről beszélünk. Az igazán drága modelleknél rugós csillapítással is befolyásolják a fejmozgást, ami a svenkelés első pillanatakor jelenkező hirtelen elmozdulást hivatott megszűntetni. Sajnos az ilyen állványok 70 ezer Forinttól indulnak, de nagyon látványos eredményt érhetünk el a velük végzett munka során.

JORGEE / DTP

3. utómunkagép

Hát erről könyveket lehetne írni, hogy ahány ember, annyi féle utómunka-hitet vall. Részemről még mindíg az egyszerűség nagyszerűségében hiszek, ezért megpróbálom leírni a saját lelki meggyőződésemet erről a dologról.

Közel 10 évvel ezelőtt kezdtem számítógépes utómunkával foglalkozni. Akkoriban a 400Mhz-es gépek voltak a számítástechnika gépszörnyei. Az első olyan munkahelyen, ahol pc-kkel kínlódtunk, egy 400Mhz-es dupla processzoros borzalom krepegett. Ennek az volt a dolga, hogy DVCPRO felvételeket beszedjen kameráról, majd a kész anyagot kiírja, szintén kamerára. Namost ebben a gépben még egy undorító Matrox-borzadvány is virított. (Az árát tudom, maga a kártya volt 1,5 millió forint! 1999-ben) Akkora volt, mint egy jól megkent zsíroskenyér, ráadásul két emeletes panelja volt. Már a látványa is egy hascsikarással ért fel. Namost ez a gép 8 beszedésből 3-szor fagyott, mint a pusztulat. Azt se tudta néha, hogy milyen nap van, nem hogy mit is kellene csinálnia. Eltelt 2 év és megvettem magamnak az első utómunkagépemet, ami egy 500MHz-es celerongy volt. A hajam égnek meredt, hogy akkor, 80 ezer forintból össze sikerült rakni egy olyan gépet, amivel úgy tudtam dolgozni, mint Jason a láncfűrésszel. Játszi könnyedséggel metéltem apró darabokra a nyersanyagot, játszottam ki, miközben az égvilágon semmi problémám nem volt.

Ebből a kis történetből az a tanulság, hogy nem az ár és - nem elsősörban a teljesítmény - számít. Amikor valaki felkeres, és megkérdez, hogy a vágáshoz milyen gépet vegyen, én rögtön a legegyszerűbb cuccot ajánlom neki. Ne vegyen hiper-videókártyát, meg szuper-alaplapot, mert fölösleges és csak a bajt okozzák. Célszerű mindent alaplapra integráltan megvenni. Kivéve a hangot, mert legtöbbször a beépített hangcucc teljesen használhatatlan. Egy hangkártyát érdemes beszerezni, amivel utószinkronozni lehet, de egy közhely SoundBlaster, ami már párezerért megvehető, teljesen megfelelő erre a célra.
Ha az ember kifejezetten utómunkára használja a gépét és nem keveri össze a Quake-et a vágással, akkor soha az életben nem lesz problémája a gépével és meglehetősen olcsón tud venni magának. Ha engedünk a sötét erő csábításának és gémer vágyainkat kiélve, mindenféle méregdrága videókártyákat és extra csecsebecséket rakunk a gépbe, hát akkor NE CSODÁLKOZZUNK: "A fájl nem nyitható meg", vagy egyszerűen sötét a kép, mert nincs meg az a kodek, amire egyébként sincs semmi szükség. A premier órákig exportál, majd lefagy. A felesleges plusz extrákkal IRQ ütközéseket, de még DLL hozzárendelési hibákat is generálhatunk magunknak. Mostanában láttam némely árlistákban, 1,4 Ghz-es laptop gépeket 100 ezer HUF környékén. Elgondolkodtató lehet, ha az utómunkagépet könnyedén vihetjük magunkkal a forgatásokra, hogy akár a helyszínen megejtsünk egy gyors snitt-illesztési ellenőrzést. (USB, de inkább firewire rack-be rakott vincseszterekkel ugyanúgy bővíthetjük a háttértárat, mint egy sima torony-gépben.)

Balra egy AV Master nevű vágó kártya, mely tehermentesíteni hivatott a gépünket utómunka közben. Jobbra egy Matrox RT 2000-es, mely szintén szeretné ugyanezt tenni. Utóbbi több-kevesebb sikerrel, holott ára az AV Master többszöröse. A jó marketingnek köszönhetően professzionális vágórendszernek lett kikiálltva, holott megbízhatóságát tekintve még a HOME kategóriából is kicsúszna.

Néhány tippecske:
- a vágógépben minden esetben legalább 2 vincseszter legyen, lehetőleg külön kábelen. (IDE vinyóról van szó) Egyikre beszedjük a nyersanyagot, a másikra pedig exportálunk. Miért jó ez? Mert fele annyi idő alatt elkészül az export, plusz a vinyó feje sem fog leszakadni a folytonos felváltott olvasás-írás-tól.
- Kerüljük a játékokhoz patentul alkalmas, speckó, szupervideókártyákat. Gyakorlati hasznát nem vesszük vágás, vagy feliratozás közben, hogy a kvék3 140 fps-el megy. Ellenben mint azt már fönt említettem, gabajodhatnak a videó-vezérlők a kodekek, meg úgy alapból a w!ndóz saját magával. Melegszik a gép, csapágyas lesz a hűtő, megnől az áramfelvétel, leég a táp és a ház, mehetünk a szeméttelepre lakni. Megéri?
- Lehetőleg ne internetezzünk a vágógépen, ne tegyük ki vírusoknak. Tűzfalak és a spybot-ok csak arra jók, hogy egy kijátszás 56-dik percében elkezdjenek update-elni és tönkretegyék a határidős munkáinkat. Tudom röhejes ezt felhozni, mégis rengeteg paprikavörös fejű vágót láttam szívgörcsöt kapni, aki könnyelmű internetezése következtében elvesztette 1 hetes munkáját.
- Ha lehet, olyan alaplapot válasszunk, amelyen van firewire csatlakozás. Ugyan utólag is beépíthető a gépbe, de ha már vágásra vesszük a masinát, akkor miért ne legyen rögtön benne?!

Sok ilyen érvet is hallani:
"Milyen kényelmes 6 sávra pakolt effektet real-time visszanézni a vágás során! Ezért nagy teljesítményű gép kell!"
Nos én soha életemben nem néztem vissza real-time semmiféle effektet. Rendszerint a "szimulációs" eljárást alkalmazom minden munka során: először pár másodperces apró snitteket exportálok, hogy lássam milyen lesz a végső effekt. Ezután megejtem a változtatásokat, majd ha úgy ítélem meg, hogy minden okés, akkor a teljes anyagot egyben leszámoltatom. Tart, ameddig tart, hiszen már kész vagyok a melóval, nyomás Sherlock-ot nézni a játszó szobába. :) Ha valaki kellő gyakorlattal rendelkezik, az már úgyis tudja a tolóka húzásánál, hogy mi milyen hatással lesz a képre. (Lásd pl: Lightwave. Itt sem számoltat ki az ember minden apró változtatást.)
Ugyanez a módja a HD vágásának is. Ennek a forrásrabló formátumnak a megjelenésével sokan hanyatthomlok rohantak gépet vásárolni, holott szerintem a régi gép is ugyanúgy alkalmas a HD utómunkára: a nagyfelbontású anyagot Virtualdub-al percek alatt mezei DV-re konvertálom 16:9-be. Ezt megvágom, megefektezem, készrecsinálom. Ezután mindenféle preview és monitor ablakot kikapcsolok, hogy még véletlenül se kezdjen felesleges munkába szegény kodek. A vágóprogiban a vágott anyag fölötti sávra bedobom a HD-t, majd szépen szinkronra "vágom" az alatta lévő sávval. Percek alatt megvan, hiszen az SD anyag még a fájlnevében is azonos a HD-val, így nem kell keresgetni, tekergetni. Az In-OUT pontokat megmutatja a vágóprogi.

4. világítás

Belső felvételeknél ajánlatos plusz világítást használni. Amatőrfilmeshez a legtesthezállóbbnak ítálem - főleg az ára miatt - a kerti reflektorokat. Olcsók, bárhol beszerezhetők, jobb helyeken állvánnyal együtt. Sajnos melegszenek is és ez néha fájdalommal jár. Ezek a refik általában meglehetősen csúnya, sárgás fényt adnak ki magukból, ezért miután bevílágítottuk a helyszínt, a felvétel előtt állítsunk fehér egyensúlyt! Belső mérettől és kamera típustól függően, általában 2x500W-tól mondhatjuk, hogy aránylag normális a fénymennyiség. Hátránya ezeknek a cuccoknak a sérülékenység is, vagyis nem ajánlatos a becsövezett refitestet földhöz csapkodni, vagy a kocsi csomagtartóbjában elhelyezve 80km/h-val a Tököly-n, szállítani.
További lehetőség a világításra, a neoncső. Ez a fajta világítási mód kiküszöböli a halogén minden hibáját: nem pattan el az izzószál, ha belerúgunk, nem melegszik milliárd fokosra a lámpatest, így bármikor védőkesztyű nélkül is szabadon állítgathatjuk. Fényerejét akár egy elé ragasztott A4-es papírral is szabályozhatjuk, hiszen nem áll fenn az a veszély, hogy másodpercek alat lángra kap, ellentétben a halogén refik használatakor. A hátránya, hogy egy 130cm-es duplacsöves, betokozott, por és páramentes világítótest árából 4 halogén refi is kijön, továbbá télen, a hideg stúdiókban, órákkal később sem lesz melegebb. Viszont fehéren világít. :) Elvileg vibrál is, de én eddig még nem tapasztaltam, hogy ez zavart okozna. Bár alacsony záridővel nem kizárt, hogy benéz a ló. Hideg fénye miatt, a Bluebox felvételek jóbarátja, hiszen kiemeli a kék anyag hideg színét, ellentétben a sárgás kerti halogénnel, amely elnyomja, kifakítja azt. Mivel a neon esetében AREA LIGHT típusról beszélhetünk (test szerű fényforrás) nincs különösebb szükség pauszpapírra, ha lágy árnyékokat szeretnénk láttatni. Ezzel ellentétben a halogén refik esetében már elgondolkodtató, hogy miként vegyük rá pontszerű vényforrásunkat, hogy szórt fényt adjon.
Mint azt fönt is írtam, némely reflektorokhoz jár az állvány. Sajnos a neonhoz véletlenül sem fogunk kapni, sőt! Külön sem igen tudunk vásárolni, csak fotós, illetve filmes szaküzletben. Ezeknek a helyeknek a keresztneve pedig - mint azt jól tudjuk - "Pénztemető". Ennek okán sajnos fel kell készülnünk egy kis házi-barkács - sufnyi-tunning akcióra. Bár szerintem sok olvasót ez már nem lep meg, hiszen az amatőrfilmes nem más, mint egy olyan ezermester, aki néha megnyom egy REC gombot is. :)


Egy halogén reflektor, amely bármely háztartási üzletben beszerezhető és egy neonfénynél készített fotó. Jól látható, hogy mennyire lággyá teszi az árnyékok határait a szórt fény.