 |
Interlace, váltottsoros képmegjelenítés.
Csíkos körvonalú, rángatózó gyerekek a hétvégi focimeccs felvételén. Töredezett Nagymama a családi videón. Csúnya élek és szálkás kontúrral rendelkező tárgyak, személyek a televízióban. Mindez a mi DVD-nkről megy!
Mi történhetett?
Váltottsoros képmegjelenítés.
(A televízió egyik feltalálója a Gödöllői születésű Mihály Dénes volt.) Gyorsan napnál világosabbá vált, hogy a 25 kép vetítése egy másodperc alatt, zavaró vibrálást okoz, ami rendkívül kifárasztja a szemet. Ezért egy olyan pofon egyszerű megoldást vezettek be, hogy a 25 képkockát két felé bontják, páros, illetve páratlan sorokra (félképekre). Ezeket felváltva rajzolják ki, kétszer akkora sebességgel. Így a képernyőre nem 25-ször, hanem 50-szer kerül új információ. Ezáltal megszűnik a zavaró vibrálás, a képet remegés mentesnek látjuk. (sajnos a legyek nem, mert ők sokkal érzékenyebbek.) Ezeknek a félképeknek a nevei, a rettegett mumusok, a "Lower field", illetve "Upper field". Tehát a Tv először a páratlan sorokat, (1,3,5,7,9,11...stb) utánna a páros sorokat jeleníti meg (2,4,6,8,10...stb). Miután ezzel végzett, azt mondjuk, hogy egy frame (képkocka) kirajzolása megtörtént. Ebből egy másodperc alatt 25 darabot rajzol ki, vagyis 50 darab "félképet".
|
|
|
Ezek a félképek az ábrán is látható "fésűs" elrendezésben helyezkednek el, egymás "között". :) A kamerák is 50 félképet rögzítenek (máramikor hihi! ...ebbe ne menjünk bele.) Ezért amikor capture után kimentünk egy frame-et, a következő képen látható - egyébként nagyon gusztustalan - eredményt kapjuk. A képen egy ripityára vert fiatalember éppen leesik a fűbe. ( Utolsó Túsz) Megfigyelhető, hogy a mozgás olyan rettenetesen gyors volt, hogy a kamera a két félkép között is (1/50 másodperc) jól észrevehető elmozdulást rögzített. Ha egy VHS magnón nézzük a filmet és pont ennél a kockánál nyomunk pause-t, akkor az itt látható rángatózós képet kapjuk. (A valóságban gyorsabban rángatózik, csak ez a gif megjelenítő elég kényelmes szerzet.)
|
|
A rángatózás azt mutatja, hogy a felváltva rajzolt páratlan és páros sorok között is van különbség. A rángatózás ellenére azonban ez EGY kép, nem pedig kettő! Valahol ez egy fantasztikus dolog, hisz ha belegondolunk, akkor gyakorlatilag egy képkockában "tároljuk" magát a mozgást is. ("mértékét" és irányát - gusztustalan okoskodó emberek "aszondanák", hogy "a mozgás vektorát".)
Szóval akkor most már tudjuk, hogy miért van ez a rángatózás dolog. Ebből az is következik, hogy ha egy képkockát ilyen váltottsoros állapotában átméretezünk - mondjuk lekicsinyítünk - akkor az itt látható "csíkos" eredményt kapjuk.
|
Sokaknak ismerős lehet ez a bosszantó kép.
|
Interlace - Progressive.
Ennek a kiküszöbölésére született a "deinterlace" néven elhíresült eljárás, ami a váltottsoros képkockából okos kis algoritmus segítségével "nemváltottsoros", vagyis "progressive" képet varázsol. Vigyázzunk! A deinterlace sok féle módon készülhet. A legnevetségesebb és legocsmányabb, de egyben leggyorsabb és fájdalommentesebb, ha fogjuk valamely félképet - páros, vagy a páratlan sorokat - és egyszerűen megduplázzuk őket. Ez pocsék módszer, hisz elveszik minden értékes dolog, ami a két félképben "tárolódott". Ráadásul ezzel gyakorlatilag felezzük a vízszintes felbontást. (lásd: Gálvölgyi Show "deinterlészelése" - világ röhelye. Ezért minek méregdrága Betára venni az anyagot?! - jah, hogy drága legyen... ...értem.)
A premier is "kényeztet" minket ezzel a pocsék eljárással. Viszont választhatunk "flicker removal"-t, ami csakis a mozgásoktól "kiszálasodott" képrészleteket deinterlészeli. Ez szépnek nevezhető és az is, hisz nem nyúl az álló képrészletekhez, vagyis nem lesz pixeles egy asztal éle, ha semmilyen mozgást nem végez. Ezáltal megmarad a nevetségesen szánalmas, kemény 576db sorunk. Persze ez a flicker removal nagyon bekavarhat rizsás-zajos felvételeknél, mert ott lehet, hogy az egész képet deinterlészeli majd!
|
|
A photoshop is tud ilyet. Szép, elmosódott képet kapunk, olyat ami a legjobban hasonlít ahhoz, amit a valóságban rögzített volna egy 25fps-el dolgozó mozikamera. ;)
|
|
Progressive forever!
Mindösszesen ennyi a lényeg, nagyon röviden. (legalábbis ami ránk, amatőr filmesekre tartozik) Mindenki kipróbálhat többféle programot, így a neki legjobban tetsző "algoritmussal" deinterlészelheti filmjét. (VirtualDub, Premiere, Photoshop stb.) Szerintem tökmindegy melyik programot használjuk, hisz nem TV adásba mennek filmjeink. Mert ha ott mennének, akkor simán csak dupláznunk kellene a sorokat és kész. :) Általában a TV műsorok váltott soros (interlace) módban futnak. Ilyenek a hírműsorok, stúdióbeszélgetések, szappanoperák, satöbbi. Ha egy filmet nézünk, az már általában nem interlace, hanem progressive. Persze nem meglepő, hisz az előzőek videófelvételek, utóbbiak pedig - legtöbbször - celloidra rögzített, mozis kamerával készültek. Bár általában nem szoktunk ezzel foglalkozni, mégis a gyakorlott néző észreveszi a különbséget egy interlace és egy progressive kép között. Főleg ha a képen mozgás van. :) Mivel mondhatjuk, hogy a progressive "képű" filmek ránézésre is jól elkülönülnek a hétköznapi videó felvételektől, valamiféle "profi film" hatást érhetünk el, ha filmünket deinterlace-eljük. Nyílván ez csak pszihológiai vonatkozás, hogy a progressive képektől "többet vár" az ember. Valójában nem ettől lesz jó egy film, mégis más érzés nézni. Vannak akik jobban szeretik a váltottsoros filmeket. (?!) Azt mondják, hogy finomabbak a mozgások. Igazuk van. A mozgás valóban finomabb, hisz még a félképek között is eltérés van, így nem 25-ször, hanem 50-szer kapunk információt a mozgásról. Azonban a szappanoperák és a kultikus mozifilmek közötti különbség olyan pszihológiai "trendet" épített fel az elmúlt években, hogy - ez a saját véleményem - pokolba a finom mozgással! :) Legyen mozis, aminek mozisnak kell lennie! ;)
A progressive gyakorlati haszna...
Ez persze csak a sznob része a dolognak, a külcsíny, amit a nagyok majmolásának is nevezhetnénk. Azonban a deinterlészelés kézzelfogható haszna akkor jelentkezik, amikor - ezt fönt, korábban már láthattuk - internetre szeretnénk felrakni filmünket. Ilyenkor általában kicsinyíteni kell a kép méretét, hisz senki sem fog több gigás filmet letölteni, nem beszélve a tárhelyek szűk korlátairól. (Kivéve a Netexpert-en a Halivud-os tárhelyet! 9 Giga/fő! ;)) Ilyenkor az interlace képtípus roppant bosszantó, hiszen átméretezve a váltottsoros képet, borzalmas látvány tárul elénk. (lásd: fönt) Ezért méretezés előtt - ha még nem tettük volna meg - deinterlészelni kell a filmet.
Bosszantó szoftverek...
Vannak furfangos programok, melyek az engedélyünk nélkül, önfeledt interlészelésbe kezdenek. Ilyenek közé tartoznak néhány divx-es kodekpakk tagjai, akik - amint felkerülnek a gépre - átveszik a hatalmat és az összes overlay tipusú megjelenítőbe beleavatkoznak és interlészelnek. (Ezek általában két egymás utáni progressive képből csinálnak egy váltottsorosat.) A baj akkor kezdődik, amikor a szép progressive filmünket DVD-re szeretnénk írni és a végeredmény töredezett, csíkos lesz. Ilyenkor meg kell vizsgálni a beállításokat, mert legtöbbször mi voltunk feledékenyek. Ha olyat látunk, hogy "video mode: interlace", akkor azt gyorsan kapcsoljuk is át "video mode: progressive"-re. Ekkor a DVD keletkeztető program, már nem tesz hasztalan erőfeszítéseket filmünk "szappanoperásítására". Viszont meglehet, hogy ezek után is csíkos DVD-t ajándékozunk szeretteinknek. Ekkor szét kell nézni a könnyelműen feltelepített codec-ek között, mert valamelyik valószínűleg túllépett hatáskörén és nem csak a saját dolgával foglalkozik, hanem mindennel, amihez egyébként semmi köze. Ez m$-w!ndózos divat, mióta világ a világ.
Bosszantó jelenségek...
Még egy fontos váltottsoros jelenségről említést kell tenni! Ez pedig a felcserélt félképek. Mi is ez?! Ha ilyen történik, akkor a képen a mozgás rángatózik, töredezett. Ilyenkor a páros és a páratlan sorok felcserélődtek és így minden második félképen a mozgás visszaugrik 1/50-ed másodpercet. Ezt legtöbbször a bugware permiernél tapasztaltam, de a híradókban is rendszeresen bemutatják ezt a jelenséget. :) Sajnos, vagy hál'istennek a monitoron általában nem látszódik a field-ek (félképek) felcserélődése, ezért is szoktak használni kontroll monitort a vágáshoz.
|
Kontroll monitor általában egy TV szokott lenni, mert ugye a bepalizós, megosztott videókártyákkal csak egy másik pc-s monitorra tudunk képet kitenni, az meg "halottnak a csók"! Herpeszes Pistike beveszi és megveszi, de mi ne tegyük! Átverés! Ugyanígy átverés a videókártyák kompozit kimenete: semmi köze a valós képhez. Kontrasztban, a kép látható tartományaiban, színtelítettségben, képfrissítés időzítésében is lehetnek eltérések. Egy drága videókártyánál nyílván korrekt a kép. Maradjunk annál, hogy szegények vagyunk, pénzünk nincs, hát legyen eszünk! :)
A kontroll monitor - nálunk amatőr filmeseknél - minden esetben egy DV kamera legyen, amelybe bedugjuk a kis firewire kábelt és a kamerából kirakjuk az analóg képet egy videómonitorra (pl.: Philips CM8833, 6.000,- HUF, az Amiga Apróban lehet találni!) vagy egy mezei TV-re. A DV Camcorder által kiadott analóg kép, halálbiztosan, tutira a korrekt képet adja. Ezért ha lehet, ezt használjuk!
Amatőr filmesek lévén, nem elég, hogy semmiből csináluk filmeket, még a videókártya-gyártókat is mi tartsuk el?
|
Mivel a pc-s monitorok képfrissítési frekvenciája nagyobb, ezért eltér a TV-jétől. Tehát ezen a képmegjelenítőn nem válik hasznunkra a váltottsoros jelenség. (kivéve a fent említett kodekpakkok okozta dolgokat, mert ők ügyelnek a frekvenciára. Szakadjanak meg! :))
Természetesen tapasztalat útján kell mindent megtanulni, ezért mindenkinek javaslom, hogy próbálkozzon. Pár másodperces interlace filmet méretezzen át kissebbre, majd ugyanezt tegye meg progressive verzióval. Így mindenki kézzelfogható, SAJÁT eredményekre és tapasztalatokra tud támaszkodni. Aztán jogosan nevet fel este 18:30-kor, amikor a tudósításokban, rángatózik egy kiszálkásodott pingvin az antarktiszi csíkos hómezőn.
Vector / SDP
|
|
(C) 2003-2006
QXY & Vector |
 |
|
|
|
