Hordozható képstabilizátor
(Steadycam)

Amatőr filmet nézünk. A szereplő szalad, a kamera próbálja követni. A kép remeg, nem látunk semmit, csak néha-néha felbukkan egy-egy kivehető képkocka. Remek hatása van a képremegésnek. Dramaturgiailag fontos lehet. Azonban miután számtalan ilyen filmet megnéztünk, egy picit már vágyunk arra, hogy "stabilan mozgó" kameramozgást is lássunk. Hát most eljött az idő, amikor megtudhatjuk, hogy hogyan kell ilyen felvételeket készíteni.
Nagyon sok honlap foglalkozik a témával, találhatóak köztük igen színvonalas, tartalmas oldalak is. Némelyik oldalon még az ilyen szerkezetek elkészítését is leírják. De valami mindíg hiányzik a hétköznapi ember kelléktárából, ami meggátolja az eszköz létrehozását. Hol egy esztergályos hiányzik, hol egy precíziós-CNC-marós szakember, a hozzátartozó méregdrága ketyeréjével, hol pedig az űrkutatásban használt könnyített fémeket ajánlják. Továbbá a képek láttán, nem nagyon tudjuk elhinni, hogy ezek a cuccok valóban olcsók, könnyen elkészíthetők. Ezért hát elkezdtünk kísérletezgetni...

Az elmélet...

Amikor kezünkbe veszünk egy kamerát, könnyen meglepődhetünk rajta, hogy milyen könnyű. Régen a VHS fénykorában 3-4 kilós kamerákkal rohangáltak a lakodalmakban, melyeken még válltámasz is volt. Mára ezek eltüntek. (Manapság már az a lényeg, hogy retikülből is filmezhessünk.) A képstabilizátor szempontjából a könnyű kamera előny. (micsoda szerencse, különben a steadycam készítését egy időgép összeállításával kellene kezdenünk!)

Szóval íme egy kép, amely egy diagram és a kezünkben tartott kamera elmozdulását szemlélteti futás, sétálás közben Y-tengely mentén. (függőleges irányban) A kis tüskéknél a kezünk hirtelen fölfelé, vagy lefelé mozdul el. Jó lenne lesimítani, vagy tompítani ezeket a kiugró csúcsokat, mint ahogy a kompresszor teszi a hangokkal. Ezért a stabilizálásra kitalálták a nehezéket, amely mint a "keljfeljancsi"-ban állandóan lefelé húzza a szerkezetet. Ezt a súlyt egy rúd aljára telepítjük, amelynek a tetején a kamera foglal helyet. Mivel a szerkezet legmélyebb pontján van a súly, ezért az igyekszik függőleges irányban maradni. Az már biztos, hogy ha a rudat a kamera alatt kézbevesszük, az nem fog oldalra dőlöngélni.
Ez nagyon szép, de miköze ennek a tüskékhez? Hát a tehetetlenség. Egy nagy súlyt bizony nehéz kimozdítani a nyugalmi állapotából. Ha pedig kimozdítottuk, akkor meg nehéz megállítani. (ez a jelenség azoknak nagyon idegesítő, akiknek pont az nem jó, ami éppen van.)

Ezért íme a következő kép, ami szintén egy diagram és a "tőkesúllyal" megterhelt kamera mozgását mutatja Y-tengely mentén. Láthatjuk, hogy szép szinuszos lett a mozgás, eltűntek a kis tüskék. Ennél a mozgásnál a kép "úszik" a levegőben, mintha egy légpárnás járműről készültek volna a felvételek. Hát ennyi? Kész is? Lehet fűrészelni a seprőnyelet? Még nem. Ennél az egyszerű megoldásnál a probléma nagyrészét megoldottuk: Y-irányban stabilak vagyunk, megoldottuk a "dőlöngélést", kameránk szépen "úszik" a levegőben. Mi van az elforgatással? Hát igen. Ha megpróbáljuk a függőleges tengely mentén elforgatni a szerkezetet, bizony minden ellenállás nélkül elfordul. (kép) Ez azért baj, mert járás közben a kezünkben tartott rúd bizony végez bizonyos elfordulást. Nagyon picit, de ez elég ahhoz, hogy az ember kitépje a haját, mikor visszanézi a felvételt. Mit tegyünk? Jó lenne a forgatást is "megnehezíteni".
Erre íme a következő képen láthatunk egy példát. A két oldalra kinyúló karra (keresztrúd) erősített súlyok (keresztsúly), nagyon tehetetlenek. (nehezek) Ha megpróbáljuk csuklóból hirtelen oda-vissza elfordítani az így kiegészített szerkezetet, bizony el kell mennünk a gyógyszertárba izomlazító kenőcsért, mert alaposan megerőltethetjük a kezünket. A stabilizátor függőleges tengely mentén, ellenáll a hirtelen "csavaró" erőhatásoknak. Ezzel meg is oldottuk az utolsó problémát is. Vagyis ezzel a szerkezettel szaladhatunk a szereplőnk után, a kép finoman, "úszva" fogja követni őt. Nem fog berezegni a kép minden lépéskor, továbbá jobbra-balra sem fog elcsavarodni a kezünkben.

Tekergetés, fordítgatás, döntögetés...

Az előző szerkezet tökéletesen alkalmas a kamera síkban, vonalban való mozgatására. Sajnos nem alkalmas arra, hogy egy templom kupoláját belülről filmezzük séta közben. (ki akar ilyet filmezni?) Ehhez tudnia kellene felfelé nézni. Pedig ő ilyet már nem tud azért, mert lehetetlenné tettük a felfelé fordítást és az előredöntést a tőkesullyal.
Ha mindenáron szeretnénk kameránkkal fel illetve le is nézni, - miközben loholunk szereplőnk után - akkor egy ilyen szerkezetet kell varázsolnunk.

Ez nem ördöngős feladat, egy rossz falilámpán, olvasólámpán minden darabja megtalálható.

A tengely mentén tudjuk dönteni a kamerát. Ezzel fel illetve le is tudunk nézni. Mivel a fogás már nem helyezhető a merev rúdra, egy a szerkezetből kiálló fogót hoztunk létre. Ez baj! Eddig a függőleges tengely mentén tartottuk a szerkezetet, így kezünk a súly-középpont vonalában volt. Ettől volt eddig stabil és "tehetetlen" a rendszer. Most ez felborult. A döntést most minden ellenállás nélkül elvégezhetjük, ami azért baj, mert ezt a kéz remegése is előidézheti. Ugyanígy a függőleges tengely mentén az elforgatást is. Ezért hogy a "könnyű" elforgatást, valamint a "könnyű" döntést kiküszöböljük, ki kell egészítenünk a szerkezetet. Az előző verzióban keresztbe erősítettünk egy rudat, melyet kisúlyoztunk. Ezt a rudat most egybeépítjük a fogóval, a súlyt pedig a végére helyezzük. Ezzel ugyan máshogyan néz ki a szerkezet, de funkcióikat tekintve, az elkotóelemei nem változtak, csak átrendeztük őket. Így most már az apró, "mikrorezgésekre" érzéketlen a stabilizátorunk. Ahhoz, hogy elfordítsuk, vagy előredöntsük, határozott, célirányos erőt kell kifejtenünk. Nem kell nagy erő hozzá, mert a rendszer egyensúlyban van. Hát ennyi lenne.

Végül pedig következzen két kis filmecske. Az első egy hirtelen összeszerelt, tákolmányról szól, ami szándékosan, szedett-vedett otthon fellelhető anyagokból készült. Ennek az összeállítása látható. A második filmecske pedig néhány olyan snittet tartalmaz, amikor ezzel a szerkezettel szaladunk, lépcsőzünk, szédelgünk a bozótosban. A kép nem remeg, csak úszik. Minimális nemkívánt belengései a gyorsan összebarkácsolásából adódnak. Nameg attól, hogy véletlenül sem ügyeltünk arra, hogy finoman, egyenesen tartsuk. Tehát az itt látható rezgések a maximum, amit ki lehet hozni a szerkezetből. :) Természetesen a steadycam nem alkalmas az állvány helyettesítésére! Vészhelyzetet persze már nyugodtan forgathatnánk vele. :) Rázkódó autóból kilógadhatjuk mitsem sejtő operatőr barátunkat, a kép nem fog remegni a kezében, még egy átmulatott éjszaka után sem.

Letölthető videók:

Hátrányok, előnyök, méretek, arányok, súlyok, anyagok...

Az első fajta (kereszt) steadycam könnyen, gyorsan összeállítható, szétszerelhető. Akár egy szétszedhető kézisúlyzó elemeit is felhasználhatjuk, seprőnyéllel. Hátránya, hogy nem lehet fel-le nézelődni a kamerával.

A második szerkezet (csuklós) már tud nézelődni fel-le. A bibi a csukló részével van, hogy azt ugyebár össze kell állítani. Természetesen megteszi bármilyen anyagú, alakú, alkatrész, ami a funkciót ellátja és el is bírja azt a pár kilós terhelést, és persze nem rontja a szerkezet stabilitását. Mi eredetileg még két csapágyat is tettünk a csuklóhoz a finom forgás érdekében, de később kivettük, mert így olcsóbb és felesleges is ennyi pénzt kidobni egy steadycam-re. (2 x 400,- Forint)

Főrúd, keresztrúd:
Lehet seprőnyél, fémcső (könnyű), porszívócső (műanyag), vagy bármi, ami nem nehéz, merev, elbírja a súlyokat biztonságosan. Főrúd hossza kb.: 90-100 cm. Keresztrúd hossza kb.: 50-60 cm. Lehetőleg ne legyen túl vastag egyik sem.

Fősúly:
Bármi lehet, amit biztonságosan, fixen fel tudunk rögzíteni. (macska nem jó!) Súlya a teljes szerkezet egyharmada, egynegyede, de lehetőleg ne legyen tőbb másfél-két kilónál!

Keresztsúlyok:
max. negyed-negyed kiló. Ha nincs megfelelő súly, akkor szélesebbre, vagy szűkebbre helyezzük őket a rúdon. (értelem szerűen a teherkar elvének megfelelően)

Kamera rögzítés:
Ez bibis lehet. Ez igen fontos része. Személy szerint javaslok erre a célra egy állványt venni, max. 5000,- forint és azt szétberhelni. Akkor rögtön megvan a főrúd és a felfogatás is pofon egyszerű lesz. (Mi is eképpen jártunk el!)

Ennek ellenére az itt leírtaktól szerintem nyugodtan el lehet térni, hiszen itt nem egy precíziós szerkezetről van szó, hanem egy egyensúlyban tartott "zárt rendszerről". Szóval itt inkább a súly-arányokat és a méret-arányokat kell figyelembe venni. Lehetőleg kereszt steadycam-re ne erősítsünk 2 méteres kereszt-rudat, mert a lépcsőház ajtóban könnyen felakadhatunk. A főrúd se legyen túl hosszú, mert a sípcsontunk bánja, ha belerúgunk a fősúlyba. Ha a főrúd és/vagy a fősúly túl kicsi, akkor az egész szerkezet hasznavehetetlen. Nem kell agyonpakolni nehezékkel a steadycam-et. 3-4 kiló összsúly bőven elég! Így is elég lesz tartani futás közben.

Hibajelenségek:

Rázkódik a kép.
- Rövidek a rudak, vagy kicsik a súlyok.
- Nehezek a rudak, nem érvényesül a súlyok hatása.

Nagyon imbolyog a kép:
- Túl nehéz az egész szerkezet, nehéz tartani.
- Kis mértékben, de nehezek a rudak, nem érvényesül rendesen a súlyok hatása.

Végül jótanácsok következnek.
(Ezek egyértelmű dolgok, de magamból indulok ki, ezért leírom őket)

1. Az összeállítás és kipróbálás során, mindíg a kamera legyen az utolsó dolog, amit felszerelünk a szerkezetre!!! A súlyok mértékéből adódóan a még hiányosan felsúlyozott szerkezet nagyon instabil! Ezért ne a legdrágább dolog legyen az első amit felerősítünk a stabilizátorra, mert egy esetlegesen elszabaduló súlytól a kamera földhöz, vagy falnak csapódhat! Lehetőleg először próbáljuk ki a szerkentyűt a kamera nélkül!

2. Azt mondanom sem kell, hogy nem vállalunk felelősséget azért, ha valaki az itteni leírás alapján stabilizátort "épít" és véletlenül, figyelmetlenségből kárt tesz magában/környezetében/kamerájában. Tehát óvatosan, figyelmesen!

"- Úristen kisfiam, hiszen átszúrtad a lábad egy zártszelvénnyel!
  - ...az a hülye vektor írta az SDP honlapján!"
Na ilyet aztán végképp nem fogadunk el! :)

3. Sok biztatást kaptam, hogy nyugodtan kössem magamra az egész szerkezetet, mint ahogy azt a TV-ben, a werk filmekben csinálják. Még nem próbáltam ki, de ha esetleg valaki kipróbálja és a steadycam lerántja egy gödörbe és kegyetlenül összetöri magát, ...

Vége főcím...

Viszont szívesen várunk kipróbálásból, fejlesztésből származó tanácsokat, kérdéseket, javaslatokat, tapasztalatokat.

A steadycam kereskedők ne is kínozzanak azzal, hogy rontjuk az üzletüket, mert az itt leírtak saját kísérletezéseink eredménye, így semmi közünk semmihez, nem tudjuk kik vagyunk, nem ismerünk senkit, mi nem tudunk semmiről semmit!

Reméljük, sokan fogják kipróbálni az itt leírtakat és bízunk abban, hogy hozzájárulhattunk a jövőbeni filmek könnyebb, jobb, színvonalasabb elkészítéséhez.

Külön köszönet illeti Végvári Lajost, alias Lalee kovácsmester barátunkat, aki idejét és szakmai tudását bőkezűen ránk áldozta és kiemelkedő segítséget nyújtott a kísérletezésekben!
KÖSZÖNJÜK LALEE!

- Vector -