|
|
 |
Így ne csináljunk filmet!
Az Utolsó Túsz című film elkészítéséből származó tapasztalataim.
Az Utolsó Túsz című film elkészítése életre szóló tapasztalatokkal szolgált. Mondhatni, már ezért megérte elkészíteni ezt a filmet. Valójában a film, főként tapasztalat szerzés érdekében készült. Évekig csináltunk 1-2 perces jelenetecskéket, melyek semmilyen történettel, mondanivalóval nem szolgáltak. Céljuk a felvétel és utómunka egyes fázisainak megtanulását, trükkök, szakmai fortélyok kikísérletezését, tökéletesítését szolgálták. Egy idő után igény mutatkozott egy komplett film elkészítésére. Azt tudtuk, hogy nem egyszerű feladat előtt állunk. Habár az évek során nagyon sok mindent megtapasztaltunk, rengeteg dolog meglepetést okozott.
1. rész - Történet, forgatókönyv, papírmunkák
Egy szép napon, hajvágás közben, eszembe jutott, mi lenne, ha valakik abból élnének, hogy embereket rabolnak el? Rendes kis "cég"-ük lenne, ahol áruként kezelik a nem éppen kedves, gazdag, elkényeztetett családtagokat. Az ötlet rém abszurd, de pont ezért, sok érdekes adalékot lehet hozzá kitalálni. Hasonlóan abszurd, blőd alaptörténetekkel szokott operálni a Pixar. (Hihetetlen család, Toy Story, Nemo) Mind észveszelytően ostoba és valószerűtlen helyzetet vesznek alapul. Hát ez az ötlet is megfelelően ostobának tűnt. :) Leültem a notepadhoz és 3-4 óra alatt megvolt az egész. A történet magát írta, semmin nem gondolkodtam, csak írtam. Rengeteg helyesírási hibával, magyartalan mondatokkal. A lényeg az volt, hogy meg legyen. :) A végén átolvastam, kijavítgattam, a logikátlan dolgokat megindokoltam pár mondattal, vagy megerősítettem azzal, hogy beszéltek róla a szereplők és ettől természetessé vált. - na ja egy ilyen világban, mi nem természetes. :) Ezután szétküldtem a cimboráknak, akik azt írták vissza, hogy "ez vicces", "ez röhöccséges!", "érdekes", "ez kafa!". Ennyi elég is volt visszaigazolásnak. Úgy döntöttem, ez lesz az első filmünk. :) Az írás alatt kínosan ügyeltem arra, hogy a film a lehető legkevesebb - lehetőleg nulla darab - trükköt és pénzbe kerülő kelléket, helyszínt igényelje. Ezen a téren nagyon elégedett is voltam. :) Aztán itt kellett volna csinálni két nagyon fontos dolgot, amit nem tettem meg, mert eszembe sem jutott, hogy nekem esetleg ilyet is kellene csinálni. :) Storyboard, Beállítás script. - Na ezek meg mik már megint?! :)
Terveim szerint igényes képi világot szerettem volna a filmhez, ami esztétikusan mutatja a dolgokat és szorosan igazodik a cselekményhez. Nem pedig leállítani a kamerát és nagytotálban felvenni egy-egy jelenetet, mint a lakodalmakban szokás. Ez már az 1950-es évektől is gagyi és csak a Columbo-ban alkalmazzák a rém hosszú jelenetek minél előbbi kipipálása érdekében. Természetesen Columbo-nak jól állnak a totálok, hisz az agymunka és a szellemi aktivitás húzza a film szekerét. Teljesen rendben van. Az Utolsó Túsz viszont nem egy olyan történet, ami elbírna egy elnagyolt képi világot. Mondhatni nem egy "okos" történet. Nem beszélve arról, hogy sok olyan tartalmú szöveg van a sztoriban, ami igényli a közeli beállításokkal való kiemelést, hangsúlyozást. Ezt tudtam, de úgy gondoltam, majd a helyszínen, hisz eddig is úgy volt... ...AHA! Aszitted!
Első tanulság! :)
A helyszínen a felvételek káoszban teltek. Rengeteg szereplő egy helyen, kaotikus traccsparty. Egymás szavába vágva mesélték a mókás sztorikat, az aktuális bulvárhíreket. Koncentrálni képtelenség volt. Új olimpiai sportszám lett az egymás nevettetése a felvételek alatt. A civil fotósok a háttér legészrevehetetlenebb pontján tűntek fel, amiket csak a vágásnál lehetett kiszúrni. Egy ember ekkora fejetlenséget képtelen uralni, nem hogy még kitalálni azt is, hogy hogyan mutassuk ezt, vagy azt. Fokozta a hangulatot, hogy a szereplők messziről érkeztek: egy napon egy adott részt fel kellett venni. Gyakorlatilag időre dolgoztunk.
A "forgatókönyv" szerint, egy nap 4 jelenetet kellett volna letudni. A végeredmény: 2 rövidke jelenet és két másik jelenet egy-egy oldala. Mindez természetesen "össze-vissza" beállításokkal. Sokat vállaltunk egy napra. Lehetetlenség!
Második tanulság! :)
Ez a két dolog együtt: a storyboard/beállítás script hiánya és a forgatási fejetlenség teljesen bizonytalan felvételeket eredményezett. Az összeomlás szélére kerültem. Azt éreztem, ennek a filmnek már lőttek, sosem fog elkészülni. Ez egy szokásos félbemaradt hülyeség lesz. Rettenetesen elkeseredtem. Ráadásul akkor még nem tudatosult bennem, hogy mi okozta a hibát. Hiszen a hiba felismerése és a hiba okának a megtalálása, már fél siker! Eltelt 4-5 nap. Hozzá se nyúltam a felvételekhez, látni sem akartam. Ideges sem voltam már, csak nagyon elkeseredett. Az első filmünk lenne, de ez sem lesz meg. Minek szenvedtem évekig én ezekkel a filmezős hülyeségekkel, ha már most padlóra kerülök az első forgatási nap után? Eszembe jutottak a "jóakaróim" szavai:
"- A filmezéshez sok pénz kell, ez nem szórakozás, nem gyerekjáték, mit akarsz te egyszál kamerával, tök egyedül?! Mindenki nevet majd rajtad!" - sajna ettől még rosszabb lett.
Szerencsére sok bíztató szót kaptam a kedvesemtől - Rékától - és a főszereplő Csabától. Eleinte egyik fülemen be, a másikon ki, semmit nem értek a bíztató szavak, de 134-edszerre - hetekkel később - elgondolkodtam azon, hogy talán más módon kellene ezt csinálni. Nincs ez még veszve, csak amíg nyugalom és csend vesz körül, addig kellene mindent a végletekig előkészíteni: egy asztalnál ülve, végigmenni az összes jeleneten és ahogy a fejemben lejátsza a MentalPlayer a filmet, úgy, egy az egyben le kellene rajzolni a beállításokat. Hmm. Nem volt gyors munka, mert piszkált a tudat, hogy még milyen sok van hátra. Ettől még lassabban haladtam. A végére viszont elkészült 3 jelenet rajzos forgatókönyve. Na kedves emberek! Itt láttam meg, hogy mit vállaltam: annyi kép volt az asztalon, hogy annyit még életemben nem rögzítettem. :)
 |
 |
Az 1.jelenet, sok mozgással, egyszerre történő dolgokkal, fontos a sorrend, mikor, mit és meddig mutatunk. Főleg, hogy honnan!
|
A 6.jelenet egyik oldalát felvettük az első (tragikus) napon, a másik oldalnak harmónizálni kellene vele, ezért a meglévő felvételekből készült a Storyboard. |
Rájöttem, hogy ez nem is egy egyszerű, gagyi film. - képileg értve, úgy, ahogy én azt elképzeltem. Rengeteg azonos kamera-állásból készítendő felvétel is volt. Ezeket frappánsan egy beállásból kell majd felvenni! - igen. :) Viszont ha nem időrendben vesszük a jelenetet, az elejétől a végéig, akkor máris megbukik a fejben vágás elmélete, hisz nem emlékezhet az ember minden felvett és fel nem vett snittre. Ekkor jött a felismerés: készítsünk "beállítás script"-et! Az egy beállításhoz tartozó mondatok, mozdulatok listája.
Ügyelni, nehogy valami kimaradjon és figyelni arra, hogy a vágásnál egymás után kerülő snitteken "ráhagyások" legyenek: az előző snitt utolsó mozdulatát, mondatát megismételve kell indulnia a felvételnek és a következő snitt első mozdulatát, mondatát, még meg kell csinálni, el kell mondani. Így lesznek "ősszefűzhetők" a felvételek. Persze ezek az előkészületek csak fokozták azt az állapotot, hogy az ember a forgatásra már félholt, lelakott állapotban kocsizzon ki.
Erre még rátettek pár lapáttal a többi - már régről ismert - stressz fokozók: kiszolgáltatottság az időjárással szemben, ócska minőségű original T*K DV kazetták (gyűrődés, kazetta beszorulás, csíkozó felvételek), kontakthibás, használt vezetékek az aksihoz, átvonuló tehéncsorda (!), 40 fok árnyékban, bögöly és döglégy invázió, naptól való leégés, szomjúság, éhség. Viszont ezek pillanatnyi problémák voltak, a film biztonságban volt, hisz terjedelmes, első ránézésre értelmezhető, áttekinthető dokumentációból forgattunk.
Ez nagy megnyugvást adott a legkritikusabb helyzetekben is: ki gondolná, hogy a szabad ég alatt, egy szélvédőn keresztül nem lehet felvételt készíteni, hacsak az ember le nem árnyékolja, vagy egy polar szűrő nevű varázslencsével láthatatlanná nem teszi a tükröződő felhőket és a kék eget. Ki gondolná, hogy egy CanonMV600i-s handycam-en nem lehet kikapcsolni az autoirist?! Ki hinné el, hogy a beállított élesség csak az LCD képernyőn és a keresőben éles, otthon már a monitoron tök homályos. Ki gondolná, hogy fényes nappal egy pusztában az LCD képernyő fényereje fabatkát sem ér? Ki ne vinne magával kontroll monitort a pusztába, még akkor is, ha a kocsija tele van cuccokkal és tudja, hogy a pusztában nincs konektor? Persze ezek pitiáner dolgok egy kész film esetében. Szóra sem érdemes, bagatel dolgok. Azt tervezem, hogy a következő részben részletesen leírom, hogy miért nem érdemes kapzsi módon minden feladatot magunkra vállalni. ...azért, mert fáradtak leszünk. :) de ezen felül a film is erősen lepusztulhat. El szeretném mesélni, hogy a forgatáson elkövetett jószívűségeim milyen lelki és anyagi károkat okoztak az utómunkánál. ;) Végül is mindegy, hogy az ember milyen jellegű filmet készít. Vígjáték, akciófilm, urambocsá' művészfilm. Az egyik alapvető és legfontosabb feladat, hogy képileg igényesen és esztétikusan mutassa a dolgokat. Ezt a feladatot kell alaposan előkészíteni. Nyílván az Utolsó Túsz nem egy kiforrott alkotás. (ezt még én is látom, pedig nekem már semmit sem mond ez a film, annyiszor végig kellett néznem) Ennek egyik alapvető oka pontosan a fent leírt dolgokban keresendő. ...már ami a képi megoldásokat illeti. Nem szándékoztam végletekig kiélezett, izgalmas, akciódús filmet csinálni. Kicsit akartam lépni, hogy maximum megbotlás legyen ha nem sikerül, ne pedig hatalmas arcraesés. Utólag nem volt hiábavaló az óvatosság. Rengeteg dolgon el lehet csúszni és el is csúszik az ember. Hiába a közel 20 évnyi tapasztalat, egy új film mindíg kihívás. Igyekezni kell azonban, hogy ezek a kihívások már ne beállításokat, vágási fortélyokat testesítsenek meg, mert ha folyton ezekkel kűzd az ember, akkor el kell gondolkodnia, hogy neki való dolog-e a filmezés. Történeteket kell elmesélni, úgy, hogy a néző élvezze amit lát és hall, ne pedig folyton tolerálnia kelljen a készítők bénázásait.
Vector / SDP.
|
|
|
